HTML

Novemberben meghal valaki

Van három ötletem, amiből megpróbálok egy-egy regényt összehozni, hogy legyen mit olvasni az unokáimnak, s kiélhessem kreativitásomat. Ez az első ötlet egy krimi. A második egy sci-fi. A harmadik egy misztikus naplóregény. Remélem nem nagyon olvassa senki, amíg össze nem áll a különálló ad-hoc bejegyzésekből. Azért blog, mert így bárhonnan tudom írni.

Friss topikok

Linkblog

Száz

2015.07.18. 21:41 Gazz

Odakint esett az eső. Dr. Novák a folyosón dohányzott. Kissé ideges volt ma, mert reggel nem indult az autója, a Skoda, amire évekig spórolt, és olyan gondosan vigyázott. Garázsban tartotta, rendszeresen vitte szervízbe, és tessék, most mégis cserbenhagyta. Tömegközlekedéssel kellett bejönnie, persze jól elkésett. Ezért volt ideges.

A folyosó végéről beszélgetés hallatszott. Dr. Novák hangfetisiszta volt, az embereket a hangjuk alapján osztályozta. Ez, amit most hallott, a csilingelő nevetés a fiatal medikához, Jankához tartozott. Janka fél éve dolgozott dr. Novák osztályán, és a nőből áradó vidámság az egész osztály hangulatát feldobta. Novak alig várta a közös ügyeleteket, és minden tehetségét latba vetette, hogy lenyűgözze a lányt, de Janka továbbra is mindenkivel egyformán vidám és kedves, nem sikerült megkülönböztetett figyelmet nyerni tőle. Novak persze nem adta fel.

- Hogy vagyunk mint mindig, kedves Janka? - szólította meg a közeledő nőt.

- Nyugis napom van, csak egy fiatal gyereket hoztak be fejfájással.

- Ellátta?

- Adtam neki fájdalomcsillapítót, meg a biztonság kedvéért elkezdtem egy antibiotikum kúrát is.

- Előbb szulfonamidot kellett volna adni neki.

- De hát még csak gyerek.

- Tudom, de az antibiotikummal el kell számolnunk, maga is tudja.

- Bocsánat. Erre nem gondoltam. Abbahagyassam vele az antibiotikumot?

- Most már mindegy. A kúrát végig kell vinni. Hányas kórteremben van a fiú?

- A tizenkettesben. Gromeknek hívják.

- Jöjjön, nézzük meg.

Novák kényelmesen felvette a lány lépteinek a ritmusát és beszívta az illatát. A lány valami olcsó parfümöt használt, de ez nem zavarta Novákot, akinek különben sem volt valami fejlett a szaglása. Ez az illat nála Jankát jelentette, és Janka nem csak szép volt és vidám, de gyönyörű volt a hangja is.

Amikor a kórteremhez értek, a főnővért is ott találták.

- Mi a probléma Korolova elvtársnő? - kérdezte Novák.

- A hármas betegnek nem tudjuk levinni a lázát. Kétféle lázcsillapítót is kapott, de még mindig harminckilenc négy a láza.

A beteg fiú nyakig vizes törölközőkbe bugyolálva feküdt az ágyában.

- Ez az a fiú, akiről beszéltem - mutatott Janka a betegre.

Novákban ekkor elindult valami nagyon nagyon szörnyű érzés. Ránézett a fiúra, és kényszerítette magát, hogy ne forduljon el annak kétségbeesett tekintete elől. Novák tudta, hogy a fiú meg fog halni.

- Reggel még csak hőemelkedése volt meg fejfájása. - szólt Janka kissé idegesen.

De Novák nem figyelt rá, hanem a főnővérhez fordult.

- Maga is arra gondol, amire én Korolova elvtársnő?

A főnővér összeráncolt homlokkal bámult maga elé.

- Azt hiszem igen. Valamit most már tényleg ki kell találnunk. Ő lesz a hatodik, ha ez is ugyanaz...

Novák nagyon ideges lett. 

- Én most azonnal elmegyek az igazgatóhoz. Ez a dolog most már tényleg nem a mi szintünk. Ha kell, segítséget kell kérnünk a fővárosból, de én nem fogom tétlenül nézni, hogy sorban halnak meg ezek a gyerekek.

- Mi legyen vele doktor úr? - kérdezte a főnővér, és a fiúra mutatott.

- Tegyék ülőfürdőbe és adjanak neki az összes fajta antibiotikumból, ami csak létezik ebben a lepukkant garniszállóban. Szulfonamidot is adjanak neki. 

- De doktor úr, lehet hogy ezzel megmérgezzük! - szólt közbe Janka. Ezt nem kellett volna. Az amúgy is rendkívül ideges Nováknál elszakadt a cérna.

- Akkor majd kikezeljük, ért engem? Inkább gyógyítom meg a máját, mint végignézem hogy meghal meningitisben. A rohadt életbe, a maga betege! Van jobb ötlete? Mert az az antibiotikum, amit maga adott neki, az rohadtul nem használ.

- Bocsánat doktor úr, de a legjobb tudásom szerint jártam el.

- Na jöjjön ki velem a folyosóra! Most azonnal.

Mindketten kimentek, akkor látták meg a folyosón az aggodalmasan rájuk bámuló középkorú asszonyt.

-Doktor úr, ugye nem komoly a baj?

Novák hirtelen lehiggadt.

- Nézze asszonyom, megkezdtük a fia gyógyszeres kezelését, reméljük a legjobbakat. Kérdezhetek valamit?

- Persze doktor úr.

- A fia tart valamilyen állatot?

- Á nem olyan gyerek ez. Nincs ennek ideje ilyesmire, mindig csak a lányok, meg a sport, meg a könyvei.

- És kirándulni sem szokott? Nem űz valami olyan sportot, ami a természetben történik?

- A legkevésbé sem. Vizilabdázik.

- Volt mostanában természetes vízben? Úgy értem az Elbában nem szokott úszni?

- Le is törném a derekát érte. Csak idejár a Vrbenskóba, az van a legközelebb.

- Meg tudná mondani, hogy ki az edzője?

- Persze. Martinek elvtárs. A fiam nagyon tiszteli. Jó ember.

- Köszönöm! Mindent megteszünk a fiáért.

- Doktor úr, ugye nem komoly?

Novák egy pillanatra elgondolkodott. Volt egyfajta rutinja az ilyen kérdésekre, de ez a mostani helyzet más volt. Az utóbbi egy évben már öt hasonló eset történt, és kivétel nélkül mindegyik eset halállal végződött. Nováknak határozottan volt szimata a betegségek felismeréséhez, és ahogy meglátta a fiút a vizes lepedőkbe csavarva láztól izzadni a fejfájástól eltorzult arccal, határozottan érezte, hogy ez megint az a bizonyos gyógyíthatatlan meningitis.

A meningitist rengeteg minden okozhatja, baktériumok, vírusok, gombák. A kórháznak volt laborja, és mindegyik esetben volt is boncolás, de a kórokozót nem sikerült beazonosítani. Novák szerint vírus volt, azokat nehezebb felismerni. Vírusok ellen nem hat az antibiotikum, de Nováknak egész egyszerűen nem volt semmiféle eszköz a kezében a betegség ellen, még csak a tüneteket sem tudta enyhíteni.

Most mit mondjon ennek az aggódó anyának? Próbálja megnyugtatni? A fiúnak maximum pár napja lehet hátra, ha az történik, mint a korábbi esetekben.

Úgy döntött, hogy őszinte lesz.

- Asszonyom, kérem jöjjön be az irodámba. Janka, maga elmehet.

Novák az irodában hellyel kínálta a rémült, és láthatóan rosszat sejtő asszonyt.

- Doktor úr kérem, az igazat mondja. Nagyon kérem, csakis az igazat. Nagy a baj?

- Asszonyom, a fiának nagyon súlyos meningitise van. Agyvelőgyulladás. Ezért kérdeztem, hogy járt-e a természetben, ahol esetleg egy kullancs megcsíphette.

- Nem tudok róla. Tudja neki a könyvei meg a vizilabda a mindene, na meg a barátnője. A lakótelepen meg az uszodán kívül nemigen volt mostanában sehol. Tudja nem vagyunk gazdagok, hogy nyaralni menjünk. Meg lehet gyógyítani?

Novák már majdnem belekezdett, hogy öt hasonló eset volt egy éven belül, amiből három az ő betege volt, de belül egy hang óvatosságra intette. Nem kell pánikot kelteni. Valószínűleg van valahol egy gócpont, amit fel fognak számolni, de az asszonynak ebben nem lesz szerepe.

- Nézze asszonyom, nagyon nehéz ezt nekem kimondani, de ez egy halálos betegség.

- Meg fog halni a fiam doktor úr? Kérem ne hazudjon, tudnom kell.

- Nem mondunk le a fiáról, és azt javaslom, maga se tegye.

Pavel Gromek két nappal később, 1964 október 29.-én hajnalban elhunyt.

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://novemberbenmeghalvalaki.blog.hu/api/trackback/id/tr957636588

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása